Mesék a végtelenről

Elfeledett történetek

Elfeledett történetek

Álom

2017. január 29. - Forteller

Televan a hold már, ásítnak a csillagok, anyjához búj már, s szundít a kisvakond. Alszanak már rendben, hat kis piros rózsa, hidd el nekem szentem szundizik az óra. Mélyen durmolnak a mutatók, nagyot koppan a csend, szuszognak a mulatók, az éj szava nekik is rend. Hol felbukkan egy kis ciripp, s az éjben denevér kiált, majd elszenderítik kicsit, az esti indiánt. Nem kondul már harang, a csendszó a földre hull, éji álom jöjj hamar, s apró szembe gyorsan hullj.

A bejegyzés trackback címe:

https://elfeledetttortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr2112166027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása