Ahogy az utolsó homokszem is lepereg az órán, majd még sorban hat egymás után, cinkosan kacsint a lenyugvó nap, itt a vége haza indulhatsz. Álmából kél az éji fényre a hold, ellopni mit a nap bitorolt. Meghódítani a széles éji eget, s álmok rabszolgáivá tenni ezreket. Óvatlanul reppennek fel az első…

Csendesen surran a hajnali derengésben, arca árnyékot vet lámpája fényében. Vállán a bagoly sejtelmesen huhog, körülöttük az eső érdesen zuhog, amint haladnak a sötét utcán, levágva néhány sarkot kurtán, fel-felfigyel az egér a sarokban, sokan várják otthon az éhes alomban. Kiérve hirtelen egy…

Öreg kapujában a télnek, fegyvercsendnek, jégverésnek, szomjazva várakoznak a rémek. Remeg térdük, remeg karjuk, szemükben régmúlt haragjuk, fel-fellángol újra, megint, bár soha ne lennének idekint. Mert ha lábuk a földet éri, kék szemük az embert felméri, s ha annak lelke nehéz, fusson mert a…

Sötét éjen, hideg éjen, kies, álmos törpetélen, magasra röppen az apró porhó, messze rikolt az öreg holló. Elzengi a jégnek dalát, ahogy tollán a hideg foga rág. Köd száll alá a réten, felfalja csaknem egészben, s lakói csendben, halkan, összebújnak odúikban. Odafent a hegyoldalban denevérek lógnak…

A nap ólomszirmait lassan becsukja, fáradt szemeit álmosan lehunyja, s nehéz fejét a hegynek dönti, párnaként a havat köszönti. Aludni tér a sok kis madár, kit puha meleg fészke vár, a sarokban a cica durmol, a kandallónál épp nem horkol, alszik már Bodri is mélyen, megölelve játékát szépen, a sok…

Messzi holdon, sziklák között, egy barlangba valaki beköltözött. Sötét lyukba, nyirkos lyukba, játékait oda dugta. Volt neki egy nagy fotele, sok papírral volt az tele, karamell és kókusz rajtuk, csokoládé az alapjuk. Hanem ha a fotelbe ült, szőke haja az égnek feszült, s lufijából némi szelet, a…

A világ legkissebb sarkában, a szélének az aljában, annak a lábánál, a leges-legaljánál, ott leledzik a legmélyén, az ajtó az idő végén. Elvisz az mindenhová és egyszerre sehová, megmutatja a földet s eget, a csillagokat benne leled. Öreg ajtó lévén, nyikorog néhány résén, de minden éjjel feltárul,…

Elúszik a kacsa, elülnek a habok, a tenger hullámain fényes arc ragyog. (A kacér kis mosoly játszana tudom, ám a szemhéj alig van féluton.) Még utolszor feltör a kráken, s a kacsát a mélybe rántja menten, küzd a kis sárga jószág, ám a szorítás kemény, elég lesz már Sózsák, rég megmondtam én. A…

Televan a hold már, ásítnak a csillagok, anyjához búj már, s szundít a kisvakond. Alszanak már rendben, hat kis piros rózsa, hidd el nekem szentem szundizik az óra. Mélyen durmolnak a mutatók, nagyot koppan a csend, szuszognak a mulatók, az éj szava nekik is rend. Hol felbukkan egy kis ciripp, s az…

A tengeren jöttem, az ezüst úton át, magammal hoztam a csillagok porát; csillogót, hullót, minden színből egyet, serényen gyűjtögettem, hogy elhozhassam neked. Álomporrá őrölte az éjszaka tengere, óva csomagolta az éj puha szele. Masnit az álmos nap fénye kötött rá, álomvarázst a kelő hold lehellt…