Messzi holdon, sziklák között, egy barlangba valaki beköltözött. Sötét lyukba, nyirkos lyukba, játékait oda dugta. Volt neki egy nagy fotele, sok papírral volt az tele, karamell és kókusz rajtuk, csokoládé az alapjuk. Hanem ha a fotelbe ült, szőke haja az égnek feszült, s lufijából némi szelet, a fülébe engedett. Elmondta a kis szél neki, mitől félnek földnek szeri, s elővéve űrtávcsövét, látta mind a bölcsők helyét, majd minden kósza fürtöt, megleste ki nem fürdött. Ki még koszos, foga piszkos, annak álma Szörnyen titkos. Ki már tiszta, szeme bágyadt, megveteti annak az ágyat. Puha ágyak, meleg ágyak, álmaikra majd vigyáznak, s ha az ágy alatt a sötét gyűlik, a holdbéli ember nekigyűrkőzik. Trombitája bátran harsan, s a sok Őrző mind felpattan, éles szemük őriz téged, aludj szépen nincs mért félned.