A robot egy szempillantás alatt beadott egy injekciót az apjának. Bal mutatóujjának ujjbegyéből a másodperc törtrésze alatt villant elő a tű és mire a másodperc letelt, a hatóanyagok már ki is fejtették hatásukat és a férfi már aludt is. A magas alak intett a robotnak, mire az kikapcsolt.

- Meg kell értened. Nem volt könnyű megtalálni téged.

- Megérteni? Mit? Mit tettetek apámmal? És hol vannak a többiek?

- Mi? Semmit. Apád biztos helyen van. Meg kellett tudnunk, az újonnan betelepített alakváltó feladatát. Most már tudjuk, hogy meg akart ölni téged. Segíteni akarunk.

- Mi folyik itt? És kik vagytok?

- Hallottál már a Plútó Köztársaságról?

- Nem. - ismerte el.

- Mi a Plútó Köztársaságról jöttünk, ez a ti nyelveteken leírva ugyanazt jelenti, vagyis majdnem ugyanazt, amit a mi fogalmaink szerint jelent. Mi nem a ti fajotokhoz tartozunk. Tőle különállóan alakultunk ki, ugyanabban a galaxisban. Viszont feltételezzük, hogy elrejtettek valamit a Földön, amit meg kell szereznünk. A Plútó Köztársaság felvette a kapcsolatot a Földdel és néhány év alatt sikerült elérnünk, hogy minden régi irathoz hozzáférhessünk. Ezekben vannak utalások egy elrejtett ősi könyvtárra, amelyet még a ti és a mi őseink hoztak létre. Állítólag ez valahol a Jeruzsálem nevezetű város alatt van.

- Ezért pusztítottátok el? Ezért tört ki a háború?

- Nem mi pusztítottuk el. És nem ezért tört ki a háború. A galaxisban így is háború van, csak ti még nem tudtok róla. Amíg a könyvtárat nem találjuk meg, nem fedhetjük fel magunkat a népetek előtt, hiszen az káoszt okozna és lekötné az erőforrásainkat, ezáltal pedig elveszíthetnénk a háborút. Ha megtaláljuk a könyvtárat, előfordulhat, hogy találunk benne megoldást a problémáinkra. Most viszont el kell vigyünk innen, a mi bolygónkra. Nem maradhat nyoma az itt kibontakozott helyzetnek sem. Elvisszük a robotodat és a bajtársaidat is.

- Mi vár most ránk?

- Háború, továbbra is.

- És valami biztatóbb?

- Láthatod Mormotát.