Ahogy az utolsó homokszem is lepereg az órán, majd még sorban hat egymás után, cinkosan kacsint a lenyugvó nap, itt a vége haza indulhatsz. Álmából kél az éji fényre a hold, ellopni mit a nap bitorolt. Meghódítani a széles éji eget, s álmok rabszolgáivá tenni ezreket. Óvatlanul reppennek fel az első manók, kezeikben álomporból gyúrt golyók, hogy kicsit s nagyot elaltassanak, s az éji világnak utat mutassanak. Hopp egy kis por, csitt csak aludj már, tessék egy kis bor, csak lazulj már. Mélyen alszik most a világ, s lassan emelkedik a holdvilág. Aludj te is és ne bánj semmit, ilyen az élet a keservit.