A nap ólomszirmait lassan becsukja, fáradt szemeit álmosan lehunyja, s nehéz fejét a hegynek dönti, párnaként a havat köszönti. Aludni tér a sok kis madár, kit puha meleg fészke vár, a sarokban a cica durmol, a kandallónál épp nem horkol, alszik már Bodri is mélyen, megölelve játékát szépen, a sok kis füles összebújva, szundikálnak szép kinyúlva. Csak a Hold néz, őriz csendben, minden éjet ő tart rendben.
