Mesék a végtelenről

Elfeledett történetek

Elfeledett történetek

2141 Január 16

2016. február 21. - Forteller

Újabb év köszöntött ránk. Új év és kevesebb barát. Valahogy a földi ismerőseink és barátaink egy idő után nem nagyon jelentkeztek/jelentkeznek. Az első évben még majdnem minden nap írtak, kérdezték hogy vagyunk, mit csinálunk, milyen az élet idekint. Sokat beszélgettünk velük a holochaten is, megmutattuk mindenkinek a házat, a suhanóinkat és a környéket is. Apa először akkor lett mérges, amikor egy ilyen beszélgetés végén valaki megjegyezte, hogy mennyire felvet minket a pénz. Erre akkor még nem reagált, de mikor már többen is mondták ezt vagy ehhez hasonlókat akkor mindenkinek azt javasolta, hogy próbálják ki és majd meglátják, hogy a helyzet nem is olyan rossz. Sok ismerősünk volt, ma alig maradtak néhányan. A legtöbben azt mondták, hogy sajnos nincs idejük beszélgetni, sok a munka, gondok vannak otthon, stb. Szerintem csak kifogásokat keresnek.

Megnéztem múltkor a beszélgetéseinket és majdnem mindenkinek mi írtunk utoljára, vagy mi küldtünk nekik utoljára videoüzenetet. Tudom, hogy nem csak a mi hibánk, de azért kissé elszomorít. Az élet viszont megy tovább. Attól, hogy ők nem akarnak osztozni a mi örömünkben és életünkben, attól nekünk még lehet jó. Az a kevés barátunk pedig, aki megmaradt, az többségében szintén elköltözött a Földről. Sokukkal tartjuk máig a kapcsolatot, és azt ígérték, hogy el is jönnek majd látogatóba ha tehetik. Remélem nemsokára találkozhatunk velük.

Az új év idén anyának új munkahelyet is hozott. Megkereste az egyik legnagyobb sagittariusi vállalat, a Sagittari-US & Co. és felajánlottak neki egy pozíciót. Nem pont az amit szeretett volna csinálni, de azt mondta, hogy ebben is van bőven kihívás. A munka amit felajánlottak elsőre érdekesnek tűnt. Egy új projekthez kértek tőle következményfelmérést. Múlt héten hívták fel a cégtől, személyesen a cég vezetője és megbeszélték a részleteket. Sokat kell majd utaznia, nagyjából fél évente kétszer a bolygón kívülre is, de szerencsére nem fog heteket távol tölteni.

Amennyire értettem, a projekt egy teljesen új bolygó építéséről, annak költségeiről és teljes benépesítéséről szól. De mindez semmi ahhoz, amit a bolygóval terveznek. Ugyanis az egész bolygót egyetlen hatalmas organizmusnak tervezik. Olyan lenne, mint egy szuperszámítógép, csak részben biológiai életformákból állna. Az elgondolás nagyjából hasonlít a Föld óceánjaira. Azokról az utóbbi évtizedekben derült ki, hogy egyetlen hatalmas élőlényt tesznek ki. Vannak gondolataik és érzéseik, a különbség csupán annyi, hogy egy-egy reakció között évezredek telhetnek el.

A telepatikus képességek vizsgálatát már régen elkezdték és mára majdnem tökélyre fejlesztették. Az emberiség saját akaratából döntött úgy, hogy nem akar korlátlan telepatikus képességek birtokába kerülni. Az erre való jogot és külön oktatást csak az igazságügyi dolgozók kaphatják meg. A nanorobotok egy új fajtájával, a biológiailag lebomló és átalakuló "robotokkal" csak nemrég óta kísérleteznek, de feltételezik, hogy ezek jelentik az utat egy világegyetem méretű hatalmas organizmus létrehozásához. Ezt azonban apró méretekben kell elkezdeni, és a kutatások és előkészületek ugyan már elkezdődtek, de a végkifejlet még nem ismert.

Anya feladata ebben a hatalmas projektben annyi lesz, hogy az állatvilág különböző tagjaival fog kísérletezni és az ő képességeiket és fejlődésüket fogja összegezni. Azért az állatokkal kell kezdeni, mert az ő helyzetükben nehezebb lesz a változáshoz alkalmazkodni, mint az emberek esetében. Ott van például a vadász és az áldozat esete. A vadászó állatok csendesek, uraik testük minden rezzenésének, képesek felmérni az áldozat gyorsaságát, fürgeségét, hallásuk és látásuk kifinomult. Mind-mind az evolúciónak köszönhető képességek. Az áldozatok ezzel szemben igyekeznek szintén csendesek lenni, figyelni minden apró neszre, lehetőleg nagyon gyorsan mozogni, rejtőzködő képességeket fejlesztettek ki, és így tovább. Mindez most azzal párosul, hogy hallani fogják egymás gondolatait, mitöbb érezni fogják egymás érzéseit.

Tehát a sasnak, amely a levegőből csap le áldozatára teljes nyugalomban, maximálisan összpontosítva, mindenféle érzés vagy gondolat nélkül kell ezentúl lecsapnia áldozatára, hogy az áldozat ne vegye észre. Ez utóbbinak pedig el kell rejtenie a félelmét, amelyet a vadász már messziről érezhet, akár a szagot. A cég hajlandó felgyorsított evolúciót alkalmazni az állatokon, hogy időben elkészülhessen a projekt.

Nem tudni, hova e nagy sietség, miért kell ennyire gyorsan kész lenni vele. Apa szerint mindenki fél egy esetleges háborútól, amely megfoszthatja a nagy vállalatokat a pénzforrásaiktól. De miért lenne háború? Ki akarna háborúzni?

A bejegyzés trackback címe:

https://elfeledetttortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr218407970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Peasy · www.tundermese.peasy.hu 2016.02.21. 15:45:06

Kicsit sok dolog még kérdőjeles számomra, és gyorsan történnek az események(pl: az egyik részben kap egy robotkutyát a másikban egy szó sincs a kutyáról és máris az új organizmusokról beszél). Majd biztos valami értelmes végkifejlete lesz a történetednek. Várom a következőt.

Forteller 2016.03.05. 14:03:03

@Peasy: Egyelőre még magam sem tudom merre kanyarodik majd a történet. :) De bármilyen véleményt szívesen fogadok. Minél több infó, annál jobb. ;)
süti beállítások módosítása