Hogy egy történet kinek mennyit jelent, az nem határozza meg azt, hogy fontos-e, vagy elfogadható-e, esetleg tartalmaz-e bármilyen hasznos információt. Itt egy haszontalannak tűnő bejegyzés valamikor a jövőből. Az emlék gazdája ismeretlen, a történet viszont valós.

2138. December 36 Karácsony

Apuék három éve döntöttek úgy, hogy elköltözünk a Földről. A munkahelyükön sokkal több időt töltöttek, mint addig bármikor, ráadásul hétvégén is keveset találkoztunk. Majdnem egy év telt el, mire a heti háromszori földi hivatali látogatások, a kórházi kivizsgálások és az állami és űrkikötői ellenőrzések után megkaptunk minden szükséges papírt. A Földről két éve és három napja indultunk el. Nagyon izgalmas volt. Apa azzal jött haza a munkából, hogy azonnal szedjem össze a cuccomat, mert le fogjuk késni a gépet. Anya azt mondogatta neki, hogy nyugodjon meg, és inkább örüljön, hogy nem kell többet a Lélekölőbe mennie. Azt, hogy a Lélekölő mi volt, nem sikerült megtudnom, de mivel anya hangján is éreztem az idegességet, inkább nem is kérdeztem semmit.

Fél óra múlva már a mágnesvasúton haladtunk. Apa folyamatosan az óráját nézte. Nagyon büszke volt arra az órára. Azt mondta, hogy ennél pontosabb nem létezik a világon. "Atombiztos." - mondta mindig. Még papától kapta, mikor fiatal volt. Egyszer az egyik kollégája azt mondta neki, hogy az óra csak egy másolat. Másnap apa már nem dolgozott annál a cégnél. Szóval a mágnesvasúton haladtunk. Anya a kezemet szorongatta és néha hangosan megjegyezte: "Ez jó lesz nekünk, ez kell nekünk." Én pedig csak bólogattam.

A vasút a reptéren tett ki, ahonnan egy sikló vitt fel az űrkikötőbe. Nem volt nagy szám, csak hangsebességgel repült. Akkor még nem volt pénzünk drágábbra. Az űrkikötő gyönyörű volt. Bár nagyapa mindig azt mondta, hogy csak egy hatalmas fémtelep. ahol mindenféle emberek megfordulnak. "Vigyázz nagyon, ha egyszer arra vinne a szél." - mondta. A kikötő hatalmas volt, egy nagy gyűrű, ami körülöleli a Földet. Anno azért építették, hogy egy esetleges meteorraj, vagy aszteroida ellen megfelelően védekezhessenek. A történelem tanárunk legalábbis ezt mondta. Mikor megépült, a Földhivatal úgy döntött, hogy nagyobb hasznát is lehetne venni. Így különböző biológiai, kémiai és fizikai kísérleteket is végeztek rajta. Rengeteg földet is szállítottak ide és hatalmas kerteket építettek. A kertekben pedig hatalmas villákat építtettek a billiárdosok. Végül a leggazdagabbak űrsiklógyárakat hoztak létre. Itt könnyebb volt a hajókat összeszerelni, hiszen a majdnem teljes súlytalanságban senki nem eshetett le sehonnan.

Az egyik első itt épült hajóval indultunk tovább a Sagittariusra. Három hétig tartott az út. Az ugrás előtt nagyon izgatott voltam, de utána majdnem egy hétig rosszul éreztem magam. Nem voltak ezzel a szüleim se másképp. Apa már volt párszor üzleti úton, de anyának ez volt az első útja. Eddig én is csak az űrkikötőben voltam, kétszer, az osztállyal.

Az utolsó héten rengeteget kellett tanulnunk az új otthonunkról. Apa új munkahelye sok prospektust küldött. Választanunk kellett egy iskolát, ahol majd különböző tesztekkel felmérik a tudásomat és az egészségügyi állapotomat és a végén megmondják mit kell tanulnom. Ott ugyanis nem én választom ki mit szeretnék majd csinálni, mikor végeztem az iskolával hanem a képességeimnek és a "piaci helyzetnek megfelelő" képzést kapom.

Kiderült, hogy nem kell bemennem az iskolába, hanem otthonról fogok tanulni egy "holografikus tanteremben". Ja és az otthonunkról is volt egy külön prospektus. Hatalmas házat kapunk, egy hatalmas kerttel. Ott nem élnek túl közel egymáshoz az emberek, mint a Földön. A kertben van egy nagy medence, egy teniszpálya és sok-sok gyümölcsfa. A gyümölcsfa állítólag nem a mienk, - bár ehetünk róla, de - ezt majd gépek fogják szüretelni valamelyik éjszaka, persze mi ebből "semmit nem fogunk hallani". A nappaliban van a családi holografikus adó-vevő és egy akkora tévé, mint a kerti medence. A nappaliból nyílik az ebédlő, a konyha és a geotermikus berendezéseket rejtő kamra.

Az emeleten van három hálószoba. Kérdeztem anyuékat, hogy miért kell nekünk három. Erre mindketten csak mosolyogtak, és végül apa csak annyit mondott: "Meglepetés". A házat elvileg azon a napon kezdték el építeni, amikor mi elindultunk a Földről. Nem hiszem, hogy három hét alatt kész lesznek, mondjuk ez mégiscsak a Sagittarius.

A harmadik szombaton a kapitány bejelentette, hogy hamarabb érkezünk, ugyanis a "kerülőút nyitva volt". A hajó a Sagittarius főkikötőjében landolt, ahonnan kényelmes "suhanókkal" mentünk tovább. Itt nem nagyon voltak utak, az emberek nem tartották őket "esztétikusnak". Apa azt mondta, hogy ne kérdezzek senkit az utakról, hiszen akkor azonnal rájönnek, hogy a Földről származom. "Udvariatlanság lenne." - fűzte még hozzá.

Fél óra alatt az új otthonunkhoz értünk, a ház készen volt. Egy üdvözlő robot, a Sag-I-2-es várt ránk a bejáratnál.