Sikerültek a vizsgáim. Végre. Ez nagy szó, hiszen mindenki azt mondta, hogy a földieknek alacsonyabb az intelligenciájuk, mint az itt születetteknek. Persze ez szimpla rasszizmus. Attól eltekintve, hogy az itt születettek már születésük előtt átestek egy génprogramozáson, amely során szívüket, érrendszerüket, oxigénszükségletüket és egyéb funkcióikat a bolygóéhoz igazították. Szóval mindettől eltekintve az intelligenciát egyelőre nem tudjuk genetikai úton manipulálni. Az virtuális osztálytársaim - eddig még egyiküket sem láttam élőben, szóval kezdek kételkedni benne, hogy valóban léteznek - elég gyakran mondogatják, hogy gyengébbek a képességeim, mert földi vagyok.

Múltkor beszéltem erről apával, de ő erre azt mondta, hogy ha egy földi születésű embernek gyengébbek lennének a képességei, mint egy itteninek, akkor őt sem hívták volna ide dolgozni. Persze ez egy jó indok, de apa mindenben nagyon jó.

Lényeg, hogy a vizsgáim megvannak. Ugyanis így tovább tanulhatok és jövőre teljes jogú polgár lehetek. Ez rengeteg előkészülettel jár. Hiszen aki Sagittariusi polgár, annak privilégiumai vannak. Így például anélkül, hogy fizetnünk kéne érte holnap anya, apa és én is megkapjuk a kötelező oltást. Persze ez nem azért nagy szám, mert még mindig a barbár módszerrel oldják meg és egy tűt szúrnak a karunkba, hanem mert ez nem akármilyen oltás. Ez gyakorlatilag az egyetlen a galaxisban - az ismertben - ami minden betegség ellen védelmet ad. Az "Oltás" még a huszonegyedik század végén kezdett el terjedni a gazdagok körében. Ezekben az években kezdték el tökéletesíteni a nanotechnológiát. Az első oltást és ezzel együtt az első nanorobotokat Abraham van Qiuntart kapta. Ugyanis neki sikerült először használható nanorobotokat létrehoznia. Sajnos az oltást csak részben saját kívánságára kapta, ugyanis agyvérzést kapott és az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Az egyetlen esélye az volt, hogy fél évvel az eset előtt írt egy nyilatkozatot, hogy ha bármi történne vele ő legyen az első akin kipróbálják az oltást. Az orvosoknak nem volt más lehetőségük, így beadták neki az aprócska robotokat. Három napig mesterséges kómában tartották, negyedik nap felébresztették, és a legenda szerint nagyot nyújtózva annyit mondott: "De rég nem aludtam már ilyen jót."

Szóval ez az oltás, rengeteg apró, önreprodukáló robotot fecskendeznek a karunkba, ahonnan szétterjednek az egész testünkben. Elvileg kapcsolatban állnak egymással és bármilyen eltérés esetén azonnal akcióba lépnek. Gyakorlatilag akit ezekkel a robotokkal beoltanak, annak már csak az öregedéstől kell félnie. Abraham van Quintart már matuzsálemi kort élt meg, de még mindig életben van. Az agya kifogástalanul működik és rengeteget mozog is. Csak a bőre öregszik és a szervei. Állítólag most azon dolgozik, hogy a nanorobotok és az őssejtek segítségével lehetővé váljon elvesztett végtagok újraépítése. Ja és persze rengeteget foglalkozik az öregedés megállításával és visszafordításával is.

Csak azért tudok ám ennyi mindent, mert ez mind mind benne volt a vizsgában is. Volt külön egészségügyi teszt is. Az egész azzal kezdődött, hogy le kellett írni a huszadik század legfontosabb transzplantációs vitáját. Akkoriban a tudósok és az orvosok azzal voltak elfoglalva, hogy megvédjék saját találmányaikat és ötleteiket az emberjogi aktivistákkal és a babonákkal szemben. Most nem írom ide le azt az esszét amit a vizsgához kértek, de gyorsan összefoglalom, amit leírtam. Az gyógyászat képviselői sok különböző lehetőségre hivatkoztak. Voltak, akik a xenotranszplantáció mellett tették le a voksukat, ez nagy vonalakban annyit jelent, hogy az állatok szerveit, vagy azok néhány részét, például sertés szívizomsejteket átültetnek az emberekbe. Ez a megoldás találkozott a legtöbb ellenzővel. A tudósok rengeteg konferenciát szerveztek, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, de sajnos az ötletükhöz csak nagyon kevés tőkét kaptak az államtól, így az ötlet majdnem teljesen eltűnt a süllyesztőben.

A szervnyomtatás követői arra esküdtek, hogy a "nyomtatott", őssejtekkel bevont szerveket és testrészeket a leghatékonyabb használni, hiszen ezekre nem reagál elutasítóan a szervezet. Sajnos azon még ma is dolgoznak, hogy hogyan szaporíthatnák hatékonyan az őssejteket nagyobb szervek és testrészek pótlásához.

Talán a legnagyobb visszhangot kiváltó lehetőség a klónozás volt. Sajnos egy-egy szerv klónozása és gépek általi életben tartása nem hozta azt az eredményt, amit vártak tőle. Az így előállított szervek csak néhány napig működtek, utána újabb pótlásra volt szükség. Az egyetlen lehetséges és használható megoldás a teljes klónozás volt. Tehát az alany születésekor minimális génveszteségű klónokat hoztak létre, egyszerre többet is, melyek tartályokban várták "életük" beteljesülését. Az emberjogi képviselők egyszer tudomást szereztek egy ilyen telepről a holdon és bizonyítékokat is tudtak felmutatni. Az emberiség akkor úgy döntött, hogy nem hajlandó feláldozni olyanok életét, akik ugyanúgy megszülethettek volna, mint mi, de ehelyett mint egyszerű pótlékokat neveltük őket. A kormányzat akkor lezáratta az összes "gyárat" és elaltatta a klónokat. A legenda itt is él, amely szerint a klónokat szabadon engedték és pont a szabadon bocsátásuknak volt köszönhető az akkori évek legnagyobb bűnözési hulláma. Hiszen ha tényleg ezt tették, akkor olyan embereket engedtek szabadon, akik akkor vettek először levegőt saját maguktól és akkor születtek az első gondolataik és emlékeik. Kisbabákat engedtek ki felnőtt emberek testében, ismeretlen érzések és gondolatok kavalkádjába.

A megoldások száma majdnem végtelen. Ott vannak még a robotszervek is, amelyek ugyanazt a feladatot látják el, mint az igaziak, de ezek fémből és mű-szerves anyagból készülnek. Ezeket és a robotvégtagokat többé-kevésbé elfogadták. A legjobb megoldást viszont pont az első tesztalanya fejlesztette tökélyre. Abraham van Quintart.

Összefoglalva tehát nagy lépést tettünk előre a huszadik század vége óta és egyre jobban örülök, hogy itt élünk.

Persze a nagy vita után le kellett írni a világtörténelem legnagyobb katasztrófájának történetét is. Itt viszont már inkább beillesztem a tankönyvünk rövid összefoglalóját, mert ezt azt hiszem néhány helyen hibásan írtam le a tesztben.

"A Gualua-Katasztrófa

Az ismert világ legnagyobb katasztrófája volt, a Kronosz harmadik holdján üzemelő héliumerőmű felrobbanása. A Gualua teljes lakossága, háromszázmillió ember meghalt. A bolygó gyakorlatilag megszűnt létezni és a sugárzás miatt az egész rendszert le kellett zárni. Fennállt annak is a veszélye, hogy a robbanásnak a Kronosz légkörére gyakorolt hatása újabb robbanásokat válthat ki. Mindez azért történt, mert az üzemvezetőt aznap reggel elhagyta a felesége - "munkamánia" miatt. Az üzemvezető reggel 8:30-kor, a szokásos időben érkezett az üzembe. Rajta kívül csak két robot végzett aznap reggel szolgálatot. Sajnos mindkettő az üzem másik végében. Az üzemvezető lekapcsolta az erőmű teljes hűtését. Mire a robotok észlelték a rendszer jelzését már késő volt. Az utolsó üzenet ami elhagyta a bolygót az üzemvezetőtől származott: "Ha már én nem lehetek boldog, akkor ne legyen az más se." Az eset óta az összes héliumerőművet robotok irányítják. Minden fontos döntést azonban továbbra is egy ember és egy robot hoz meg.

Update: Gualua helyén egy aprócska feketelyuk keletkezett, amit Gualua-anomália névre kereszteltek."

Ennyit a tesztről, most pedig elmegyek egy nagy kört sétálni a kutyámmal, akit egyébként Mormotának kereszteltem. :)